Fél órája énekelek.
Már ötödször hullik le a szilva a fáról, mindenki elindult már azon az egy úton, meg ilyenek. Julcsi elalszik a kezemben. Tomi is úgy akar elaludni mint a huga. Szeme azonban nyitva. Tárva. A holnapi régivillamoslátogatásról (közlekedési múzeum) mesél, hogy az milyen jó lesz, ott a villamoson. Semmi fáradtság. Mármint a részéről. Nálam jól működik ez az altatós izé, minden harmadik mondatnál nagyokat ásítok. Megkérem szépen legyen már tekintettel az anyjára, apjára, akik elfáradtak na. Nem nagyon hat ez sem. Végül cselhez folyamodom:
- Csukd be a szemed, képzeld el a holnapi villamost. Milyen az a villamos?
Tomi összeszorított szemmel.
- Tomi nem látja.
- Ha én becsukom a szemem akkor látom a sárga villamost. Milyen színű a tiéd?
Tomi összeszorított szemmel.
- Fekete.