:-)))) Minden relatív, Dorka, ha nem a megfelelővel kell élni, az maga lehet a pokol, s annál már egyedül lenni is jobb. :-)

Nameg a nagy csönd éppen jó lehet egy kis szembenézésre. Lelki tükör pucolgatásra, elmaradások befejezésére, stoppolásra, vasalásra, előkeresni fényképalbumokat, amikben hányódnak az elrendezetlen képek, vagy rendet tenni a ruhásszekrényben, ahol a rég kinőtt, elhordott ruhák terpeszkednek kedélyeyen a polcokon, míg a szükségesek csak kapaszkodnak a peremen valahogy. :-) Jó tud lenni az egyedüllét is, s vivaldi kifejezetten sármos pasas volt a lobonc vörös hajával, nem is beszélve a muzikalitásáról, nem is voltál te olyan egyedül ;-).

ja-ja az egyedüllét szuper, én néha túlságosan is szeretem, mindössze az elalvás előtti pillanatok kritikusak egy kicsit. de gondolom ehhez is hozzá lehet szokni. stoppolás vasalás stb betervezve, ám Julcsika azért itt van, szerencsére, tehát ezek is arra a pár órára korlátozódhatnak, amikor alszik. szembenézés örökös...