Piros vonattal utaztunk, egyterűvel. Nincsenek képek, a gyerkőcök egész úton fel alá mászkáltak- ki szaladgált, ki az anyja kezét ráncigálva haladt ide oda - :-)
Szombaton nagyjából egész nap esett az eső, így lehetőségünk volt a csinos esőfelszerelésekben pompázni...
 |
| From 08_10_04MiskolcHidveg |
Kissebbeknek Nagymamaölben kényeztetődni:
 |
| From 08_10_04MiskolcHidveg |
 |
| From 08_10_04MiskolcHidveg |
Nagyobbaknak fényképezni:
 |
| From 08_10_04MiskolcHidveg |
meg dömpert szerelni:
 |
| From 08_10_04MiskolcHidveg |
Amit aztán a tornácon ki is lehetett próbálni:
 |
| From 08_10_04MiskolcHidveg |
és amikor kicsit alábbhagyott, akkor lehetett diót szedni, és hintázni:
 |
| From 08_10_04MiskolcHidveg |
 |
| From 08_10_04MiskolcHidveg |
És biciklikosárban utazni.
 |
| From 08_10_04MiskolcHidveg |
Másnap, amikor már jobb idő volt, nyugodtan lehetett a szobában zongorázni (ránézésre mint egy zongorista -szerintem :-)
 |
| From 08_10_04MiskolcHidveg |
És persze mezőgazdász-palántának az új dömpert még inkább bejáratni:
 |
| From 08_10_04MiskolcHidveg |
 |
| From 08_10_04MiskolcHidveg |
Délután még alkalom nyílt gyors Miskolci látogatásra (a du.alvás rovására, amit a rugalmas anyuka mostanra már egy mosollyal elintéz :-)
Ennek során Julcsi felköszöntésére -amelynek során a nagyobbik gyerekünk rákészül a gyertyafújásra -
 |
| From 08_10_04MiskolcHidveg |
És aztán az unokatesók együtt tortáznak:
 |
| From 08_10_04MiskolcHidveg |
Természetesen a hazaútról, aminek kezdetén hoztuk a formánkat - vonatra felszállás után kb.30 másodperccel indult a vonat- ismét nem készültek képek. Pedig nagyon kedves munkásemberek szórakoztatták a gyerekeinket az egyterű piros vonaton, amin a műszaki okok miatt lezárt wc-t a söröző emberek lincshangulatban az első 5 percben kinyitották..
Az egyik munkásember - egyébként vízvezetékszerelő, ajándékozott is Julcsinak egy tömítőgyűrűt - nem győzött álmélkodni, hgoy a gyerekeink folyamatosan nevetgélnek, mosolyognak, jól érzik magukat, kedvesek, kedélyesek, stb... Z. finoman jelezte, hogy igen, cserébe mi hulla fáradtak vagyunk az út végén, ugyanis járkálunk utánuk, játékokat találunk ki, 30szor is felvesszük a leejtett könyvet, Párducot, kisautót, bikát, kutyát, stb.. mesélünk, etetünk, kreatívan szórakoztatunk...
Szóval a vonatút jó volt, rendkívül mulatságos.. és igen-igen fárasztó. És Z-val mindketten megjegyeztük este fél11 körül, amikorra a kicsik már! aludtak, hogy milyen jó hazatérni ide, R.L. utcai otthonunkba....
