A szörnyű kimerültség, álmosság, türelmetlenség, szabadsághiány... stb. felett érzett kifejlett önsajnálatomat napról napra, óráról órára, percről percre a gyerekek kedvesebbnél kedvesebb, cukibbnál cukibb megnyilvánulásai zavarják meg...

Így pl. a mai nap legmeghatóbb beszélgetése az volt, amikor délután pár órás kimenő után visszaérkezvén a Krúdyba megyek Tomihoz, kérdezem, hogy van, hogy aludt, amire a válasz:

T: - Tomi kicsit sírt..

D: - Miért sírtál Tomi? - kérdezem?

T: - Mmmm, Aja nem otthon volt..

nézek Sárira, aki meglepetten mondja, hogy Tomi egyáltalán nem is sírt.. de az a hanglejtés ahogy mondta.. majdnem én kezdetem sírni helyette :-)

Szóval ezzel azt hiszem elkezdődtek a fantáziálós, valóságot, képzeletet, vágyakat, látott, hallott, olvasott dolgokat éles határ nélkül egymás mellé, egymásba ágyazó gyermekagy egyszer vicces, máskor ijesztő és elbizonytalanító megnyilvánulásai..

Egyben lezárulni látszik egy korszak, ami a beszédet illeti. Tegnap és ma többször hangzott el az égre nézve: Repülőgép, repülőgép! én meg kicsit csalódottan néztem: hogy micsoda? biztosan a Guligóra (guli, gulika, guligo) gondol... Ezzel az utolsó babaszó is eltűnőben van -  ami egyébként mindenzidáig szépen tartotta magát a gyarapodó szókincs mellett..

Elkezdett puszit adni, és igényli is :-) főként Julcsinak ad, de ma nekem is majdnem sikerült. ..

a legtöbb dolog, amiről írnék valahogy úgy kezdődhet, hogy: az utóbbi időben.. mondjuk nyár közepe, vége óta:

- Tomi csomó színt tud: megismer, és mond is szépen: kék, sötétkék, lila, zőőd, sáága, pijos, naancssáága, fekeke, ezüst. megismeri a fehéret is, de azt nem mondja, viszont az átlátszóra is ezüstöt mond :-)

- Tudja, hogy létezik jobb és bal, és sokszor érzi is, hogy melyik melyik.

- A kettő,  a kettes szám, a kettő mint mennyiség teljesen részévé vált, használja, keresi hogy kettő legyen valamiből. a három láthatóan nem megy, azt nem fogja. ezt nagyon érdekes látni.

- nagyjából egyedül le tud vetkőzni, öltözésnél rövidnadrágot, de hosszut is majdnem, fel tudja húzni. szandálját is, csak a bekapcs.nem mindig megy..

- Tudja az Opelt és a Trabit, a többit csak találgatja..

- A nagyobb fajta kismotoron közlekedik :-)

- Egész jól mos egyedül fogat,

- Tudja, hogy mikor fog jönni pisi illetve kaki, de többnyire nincs kedve bilire menni. Kakilni egy bizonyos sarokba jár a fotel mögé, ill. néha a kisszobába, vagy a radiátorhoz, és ilyenkor elvárja, hogy Julcsi ne menjen a közelébe, ezt az én feladatom elérni.. Ma este wc-be pisilt, akkor szólt, hogy jön, amikor az éjszakai pelenkát rá akartam adni, gondolom nem szerette volna, ha rögtön nedevesen kerül rá...

 Az délutáni alvással és úgy egyáltalán az elalvással az a helyzet, hogy nekem beletelt egy három-négy napba, mire fogtam a fiam jelzését, hogy most itt neki valami másra van szüksége tőlem, mint eddig. Tulajdonképp, ha jól belegondolok, jelezte ő már ezeket egy ideje, csak most nyúlt a tettlegességhez.. (slow brain in a loving mother)

Egyébként egyre inkább igényli a mesét az együtt játszást, a foglalkozást.

És amin én egészen meglepödtem, a Mi ez-zel majdnem párhuzamosan elkezdődött a Miééét? sőt kezdi átvenni az irányítást ez a kérdés. .. Valahogy bennem az élt, hogy ez inkább 3 éves kor táján jön el, és kicsit felkészületlenül ért, hogy ezentúl nem csak azt kell tudnom, hogy mi micsoda, hanem arra is választ kell adnom, hogy miért az, ami, és az összes többi ebből láncszerűen következő miért kérdésre.  nem egyszerű.

holnap megtoldom képekkel......