Pár napja elkezdtem írni egy bejegyzést, ami aztán félbemaradt.

Így kezdődött: új távlatok nyílnak meg azáltal, hogy a két gyerkőc egy időben 2 óra hosszat alszik. ez gyakorlatilag teljesen megváltoztatja a napokat. minthogy ilyen módon nem jelent gondot rendet rakni a konyhában, összepakolni a szobát (érdemes-e este előtt?) leülni egy kávéra (ezt érdemes) már már azon gondolkodom, mi hasznosat fogok még tenni ezekben az órákban - ami persze pillanatok alatt eltelik -

Ehhez képest ma: egytől kettőig hajkurásztam az ágyból kimászkáló Tomit, így Julcsit sem tudtam elaltatni, kissé apatikusan néztem magam elé, várván, hogy majd csak lesz valami. újra vissza és vissza pakoltam Tomit, majd lefeküdtem mellé, Julcsit szoptattam közben, Julcsi felkelt, akkor beraktam az ágyába, Tomi újra ki.....

 ja a lényeg az volt, hogy szerettem volna aludni kicsit, ha már éjszaka nem nagyon sikerült. tehát: gyerekek benn az ágyban, én mellettük el-elszunyókálva, Julcsisírásra fel-felébredve, Tomi át a rácson próbálkozást meghiusítva még fél óra... majd Julcsit újra magam mellé véve szoptatva, talán énekelgetve? Tominak nyúlfejűt tizedszerre is visszaszolgáltatva valahogy elaludtunk...

most azóta én fel, Julcsi is fel, Julcsit én visszaaltatom, kinn a kanapén itt fekszik, moccantani már nem merem... kv mellettem, joghurt desszert elfogyasztva. hurrá...

A cím meg onnan jött, hogy miközben ez az egész zajlott, arra gondoltam, hogy van ez az egyensúly, hogy ha bejön egy nagy könnyebbség, akkor picit később meg egy nehéz, ha meg néhány gázosabb nap van, akkor utána jön egy kiegyenlítős. ez valójában nagy egészében is igaz, legalábbis az én életemre.

újra elkezdődött a tánc. eddigi alkalmak tanulsága: talán kapni mégis könnyebben megy, mint adni. pedig meggyőződésem volt, hogy ez nálam fordítva van.

Azt hiszem nem is írtam, hogy végre van Julcsinak is ikeás etetőszéke, sőt most már a Krúdyban is van, úgyhogy simán tudom őket egyszerre etetni, sőt még én is...

From 0808_augvégeitthon

kajadolog:

ma vártam a kajafutárt, Z. lement pénzért is meló előtt, aztán bevillant, hogy nem rendeltem meg az ételt... hmm. fent említett viszontagságok miatt viszont sajnos holnapra sem. múltkor - sajnos - kipróbáltuk a szójavirslit. Majonézzel végül is sikerült megennie T-nak is nekem is. vannak dolgok, amikről talán sosem fogom megérteni, hogy miért találták ki. azt hiszem a szójavirsli ilyen.persze, tudom gluténmentes és húsmentes, de rendkívül vacak.

Tegnap újra kiszedtünk egy ágyrácsot, talán ezért ez az egész felfordulás, de ez már azután történt, hogy T. amúgy is kimászott, gondoltam, akkor miért ne másszon legalább be is... tán nem volt szerencsés.

TÁnc késő este van, így heti 2 alkalomra!! vállalta Z. a vacsora-fürdés-fektetés időszakát. első alkalommal T. sírt eléggé, J. fel se vette, hogy kedvenc anyatejforrása távol van, második alkalommal, amikor 10kor hazaértem, Z. kisimulva ül a gép előtt, tv megy, gyerekek benn durmolnak a szobában békésen.

Z. elmondása szerint minden rendben volt, és legalább a szokásos feszültség (ami belőlem árad ugyebár) is hiányzott. hurrrá, hurrá! éljen a szuperapa (aki szerint mindezt én is meg tudnám csinálni, ha nem azon paráznék, hogy nem tudom) eperszepersze...

Csak így tovább!