Mostanra már elég sok blogba belenéztem, főként kismamablogok, de néhány egyéb témájú is.
És megállapítottam, vannak akik tudnak írni (pl.Adus), aki ha gyakran a nehézségekről is ír, mégis vidám és mulatságos), illetve vannak, akik ha nem is annyira szuperül írnak, de mégis olyan kisugárzása van az írásuknak, na mármint ami átjön a képernyőn, a vidámság, az élet megélése, hogy csak úgy öntik az energiát magukból. most épp: (Kacsarét és Bakka és Pepe)
Megszégyenítő, vagy erőt és vidámságot adó ez felfogás kérdése. meg azé a bizonyos kapcsolóé. hogy elolvasom, és azt érzem-e hogy huhh, hát van akinek megy, nekem meg sosem fog, vagy huhh, hát van akinek ilyen jól megy, hiszen akkor még nekem is mehet, én is összekaphatom magam! és ez tényleg, tényleg csak hozzáállás kérdése.
A férjem szerint neki kéne itthon lennie a gyerekekkel, nekem meg visszamennem a PWCbe dolgozni. .. hmm. ... egyelőre én vagyok itthon velük...
Legyen akkor ma az összekapós :-)
Zoli elment a két gyerkőccel, azt hiszem Julcsi születése óta most vagyok először egyedül a lakásban!!! hiányzott már. persze így is sikerült kiborulnom azon, hogy miért kell Tomit alvásidő közepén elrángatni itthonról, ahelyett, hogy aludna szépen az ágyában. mindegy. most már jó itthon.
és ez alkalmat ad arra, hogy összegezzem, milyenek a napok mostanában. A nyár ugyanis eléggé össze-vissza volt, viszont annál szuperebb, úgy repült elm, hgoy nem is értem hova lett az a majd három hónap., utoljára talán iskolás koromban volt ez az érzés, hogy elszállt az idő, tele élménnyel...
visszaérve pedig valahogy magától kialakulni látszik egy rend, már ami az alvásokat illeti:
- Reggel kelés 7-8 között: Julcsit időnként hajnalban visszacsempészem a saját ágyába de viszonylag ritkán. Játszadozás a földön (gyerkőcök) Alvás az ágyban (Zoli) Fetrengés nyafogás, gyerekfigyelés az ágyból (Dorka)
- Reggeli 8-és fél10 között ahogy kijön. Julcsinak Sinlac és valami rágcsálós dolog: keksz, kenyér, melegszendvicsdarab, barack, palacsinta... Tominak: Kenyér, tejbegríz, tojás, keksz, palacsinta, joghurt, pelyhek, tej valamelyike vagy kombinációja
- 9fél10től kb.fél óra-óra játszás benn, attól függően, hogy hogyan bírjuk.
- utána séta: többnyire a megszokott játszóterek, esteleg valamelyik másik, vagy ha nem egyedül vagyunk, akkor egyéb program, játszóház..
- Dél fél1 körül haza: Ebéd: a nagy újítás: végre valóban rendeek ebédet. és minden napra. nehéz volt a döntés, de megérte, az eredmény: ebédkor nincs idegeskedés, egyszerűen előveszem a hűtőből, megmelegítem, és és és MINDHÁRMAN! eszünk. azaz én magam is. Ugyanis többnyire már Julcsi sem alszik el a játszótérről hazafelé jövet, valahogy még kihúzza az ebédet is... és nekem is van mit enni!
- fél1-1 alvás kezdete: Julcsi hullafáradt, már ebéd közben sírni kezd, de kénytelen megvárni, hogy TOmi is befejezze, tisztába tegyem és lefektessem. ezt J. vagy sírva vészeli át az etetőszékben , vagy szintén sírva valahol máshol, vagy várakozik nyugodtan. Tomi lefekszik, elalszik :-) Julcsit a másik szobában megszoptatom: elalszunk mindketten, aztán felébredek, beszállítom őt az ágyába.
ez egy újdonsült szabadidő! J. vagy alszik két órát, vagy felriad, de jó esetben visszaaltatható. Én meg elpakolok a konyhában, egyéb helyeken, és.. és .. még nem tudom . be kell valljam, még csak két-három ilyen napunk volt :-) és valahogy akadt tennivaló.
Ébredés: Julcsi három-fél4 körül, Tomi valamivel később:
Ekkortól: Játszás, Uzsonna, majd Újabb séta, Játszótér, amibe gyakran Z. is csatlakozik. Illetve hétvégi variációban Kopaszigát a barátokkal, biciklizés Zoli munkahelye felé (eddig1X:-) és egyéb..
- Esti rész: 7fél8 körül haza: Vacsora, fürdés, most már ketten együtt is!
aztán Tominak vagy én mesélek (Kacor király most egyik kedvenc, nem tudom mennyit ért belőle :-) Boribon, Kitalált mesék: Guli pilótás, Kukásautós, Kisteherautós...) vagy Zoli, ha Julcsi már túl fáradt, hogy kivárja a mesélési időt. Ekkor kimegyek, Julcsit szoptatom: elalszik. vagy én is, vagy én nem. beviszem. valamikor. Jó esetben 9-fél10körül mindkét gyerkőc édesdeden az ágyában alszik, és nézem őket könnybelábadt szemmel buta mosollyal az arcomon, majd megelégedetten rájuk csukom az ajtót...
EEEEEEE hallani később a szobából. de egyre gyakrabb, hogy Julcsi éjfél-egyig már nem ébred, vagy ha igen, Z. is vissza tudja altatni egy kis ringatással. Akkor azonban anyamell nélkül nem tágít. onnyntól vagy sikerül még ágyába visszarakni, vagy mellettünk, ami véget nem érő cummogásba torkollik.Tegnap megelégeltem, mondom: nekem elég én alszom. kettőnk között Julcsi fel-alá kolbászolt, majd miután nyilvánvalóvá vált, hogy itt anyatej, sőt használható anya sem terem többet, szépen felvackolta magát a fejünk fölötti ágyvégbe és elaludt :-) megérzi, ha nincs más lehetőség. és sajnos tökéletesen megérzi azt is hogy ha van...
