Tényleg táboros hangulat volt, én nevettem is rajta, hogy elszoktam már az ilyesmitől... Hogy gyerekekkel együtt, meg szülőkkel főleg, hát ahhoz meg hozzá sem szoktam, ez végképp abszurd.
Odaút 4óra vonattal! aztán meg autóval 20perc... még jó, hogy aludtak egy darabon:
Másnap estére belázasodtam, kegyetlen fejfájás gyötört, így a harmadnapot egy-az egyben átaludtam, Julcsit háromszor hozták Sáriék szoptatásra, többet nem láttam, Tomi párszor benézett, és amikor mondtam, hogy nagyon fáj a fejem, sajnálkozva nézett, majd kezembe nyomta Párducot...
Ez a betegség egyébként teljesen helyénvaló volt, így utólag visszagondolva: végre biztonságban tudtam a gyerekeimet: két nagyszülővel, nekem teljesen nyugis külön szoba, jó levegő, hát na-ná, hogy a furfangos anyaszervezet szólt, hogy akkor most állj, aludjunk egy napot... mert most meg lehetett tenni...
aztán persze gyorsan felépültem, és bekapcsolódtam. Volt néhány vicces kis produkciónk:
Kinn és Benn:
Mozdulatkórus (még a kezdeti koncepcióval):
És ahogyan Tomi gyakorol...
A gyerkőcöknek is beletellett pár napba, mire beilleszkedtek, de aztán szerintem igazán jól voltak itt a többiekkel is..
