annyira változó: néha tíz perc alatt húszszor hajbakapnak, Tomi lökdösődik, mindenre felmászik, Julcsi mindent szájba vesz, amit nem kéne, én majd megőrülök, máskor meg, mint például most, mindkettel elmélyülten játszanak: Tomi épít a duplóból, autókat tologat, repülőgépet repít, Julcsi felfedezgeti a tárgyakat a szobában, mosolyogva... már vagy 5-10 perce! közben cipity lőrincet hallgatunk.
Tomi most beállt a sarokba, és azt kiabálja: ide, siess Julcsi, ide be, siess Julcsi... :-) de vajon miért kéne oda sietnie? :-)
ilyenkor úgy örülök, hogy általában szabad program van nálunk, nem kell sehova sietni. (csak Julcsinak? :-)
