Utazás: heten egy autóban kevés csomaggal, jó hangulatban... első sor: Tibor, Cini Mama, középső sor: Tomi, Zoli, Julcsi, hátsó sor: Dorka, Ráhel.. csomagok szerte szét nyomkodva a szabad helyekre...
észerevétel: már nem vagyok különösebben feszült, ideges egy-egy elindulás előtt, ha csak nincs valami extra pl. sietés vonathoz, betegség, ilyesmi.
Balaton, balaton, tó, tó, tó...
Elalvások első nap szokás szerint nem olyan egyszerűek, viszont az éjszaka minden várakozást felülmúl: Julcsi kb. fél 11től reggel 7ig folyamatosan alszik. azaz: egyszer SEM kell felkelni hozzá. Eredmény: másnap reggel, azt sem tudom hol vagyok, mintha a világot kicserélték volna. azt hiszem ezt az érzést kismamáknak (és alvásproblémákkal küzdőknek) nem kell magyarázni, hogy mit jelent egy átaludt éjszaka... természetesen többször ez nem ismétlődött meg :-)
aztán a hétvége palacsintázós gyerekbarátkoztatós:
heverészős-bolondozós sokatevős :
Dinnyeeszegetős:
egymásgyerekétbabusgatós volt.
valahogy hozzám elég keveset került Lili, mert folyton a saját gyerekeim körül sürgölődtem, főként miután Z. vasárnap este, majd Ráhel és Cini mama kedd délután hazamentek. Ezt utólag eléggé sajnálom.
Sor került a rendőrautó-vizibicikli megtekintésére is,
amit másnap, amikor visszamentünk felborulva találtunk, Tomi ki is fejezte aggodalmát: Nino-autó baja!
Tomi rengeteg új szót mondott, a kedvencem, amikor egyszer csak mond valamit, amit előtte még sosem és akkor megörül neki, ízlelgeti: Ilyen volt pl. hogy egy kerti locsoló hangját hallva megszólalt: Eső..
Ismétléssel persze mégtöbbet mond: kukásautó, babakocsi, fű, fa, pacsinta diós, és még annyi, amit nem tudok felidézni...
Sétáltunk sokat vendéglátóinkkal, Tibor lelkes programszervező, és lebonyolító:
Lili pedig egy csodakedves, békés, szemlélődős házigazda:
Tomi számára fontos szerepe van a terepfelmérésnek: a helyi nevezetességek (pl a boglári kukások, közeli játszótér) Julcsi számára inkább a közvetlen környezet és ennek jellegzetességei (fű, levelek, fenyő, tűlevél) megismerése érdekes:
Én meg megállás nélkül figyelem a gyerekeket, ahogyan ők megfigyelnek...
Egymás iránti lelkesedésük töretlen:
Haj, de várom már, amikor esti elbúcsuzás után, mindketten kiságyban, egymással beszélgetve szépen elalszanak...
no, itt most Julcs ébredt, úgyhogy eddig az összefoglaló. jó volt nagyon!!
