Ma hajnali álom:

nagyon szép vékony, törtfehér ruhában vagyok, valami udvaron. egyszer csak gondolok egyet, mondom: én elégetem ezt a ruhát (motivációra nem emlékszem, de mintha nem is lett volna). fogom, és egy borosüveg szerű, de jóval kisebb üvegben lángot gyújtok, szép lassan a ruhát beleereszem. ahogy kezd összefonnyadni, egyszercsak ismét benne vagyok én is, olyan piciben, hogy lassan az üvegbe beleerszkedem, a ruha feketül, az én arcom is hajam is perzselődik, de nem ég el semmi. mindeközben kívülről is látom magam.... Zoli mellettem ül, értetlenül néz. Anyukám úgyszintén, kicsit távolabb. Hirtelen abbahagyom, rájövök, hogy igazán kár érte, ismét normál méretben vagyok, a ruha is, fogom a ruhát, és tiszta vízzel és egy kefével sikálni kezdem, lassan újra kifehérül.... nagyon csodálkozom, hogy bár égett, és fonnyadni kezdett, valójában semmi baja. tisztítom, tisztítom.... Z. valamit mond, hogy hát milyen jó is, hogy meggondoltam magam..

ami még érdekes: az utóbbi időben ez a harmadik olyan álmom volt, amiben a szép ruhának meghatározó szerepe volt. az első, pár hónapja, akkor család (Z. nővérének családja) voltak egy udvaron, mindenki szépen felöltözve, fehér, zöld selyem (selyembrokát?) ruhákban, egy másik álomban pedig ismeretlen személyek egy templomban, valamilyen szentélyt körülállva gyönyorűséges fehér és fekete selyemruhákban...

nagyon érdekes álmok ezek! és újak, régebben ilyesmit nem álmodtam..