Az összes számla, banki ügyek, átutalás, befizetés, papírmunka, posta, szerelõk intézése, szervíz, garanciaügyek, adódolgok, biciklibolt és napi bevásárlás Bazsié.
Cserébe én mosogatok, takarítok, szerintem még egy mosást sem készített be életében. A teregetést egész sajátos módon értelmezné, ha hagynám és max májkrémes-rukkolást wokkost tud fõzni. De azt ritkán kívánja meg a család...

ja, tényleg.. még az is ide tartozna: h ma újfent bankkártya és elegendő pénz nélkül bepakoltam csomó árut, amiből a pénztárnál ki kellett választanom a tejet és a joghurtot, mert arra volt pénz... pénztáros ezúttal csúnyán nézett. a másik helyen kedvesebbek voltak :-)

Pont ebben a pillanatban, pont itt tartok én is, csak fagyi nélkül... Persze itt csak egy gyerek van, aki már 2,5 órája alszik és főzni se kell még rá, Tibor hazajött délben babázni, plusz hetente jön a bosnyák takarítónő. Jó, így azért sokkal könnyebb, de most éppen én is úgy érzem, összecsapnak a fejem felett a hullámok, kupacban áll a vasalatlan ruha, fel kell hívni az elműt, az adóhivatalt, a biztosítót stb. Mi lesz itt még, ha egy hónap múlva elkezdek dolgozni?!

kedves dorka, ajánlom becses figyelmedbe a _készpénz_ intézményét :) már 5. éve nincs bankszámlám, és azt kell látnom, hogy könnyebb is, és több is marad meg így. a bringát meg sztem nyugodtan használd, ha "csak" zörög (a nagy gázokat általában sokkal vérfagyasztóbb hangok szokják bevezetni, mint egy kis zörr), amíg Zoli meggyógyul és vet rá pár pillantást :)

hahó:) nálunk: heti egyszer jön a takarítónő. Persze pénzbe kerül, de egyszerűen fáj erre pazarolnom hat órát, amikor annyi más dologre kell az idő. És olyan jó érzés megérkezni a kitakarított lakásba. A rendrakás közös esti projekt, miután elaludtak a gyerekek, közösen gyorsan megy, és reggel olyan jó úgy ébredni, hogy rend van. Mosás-teregetés: este bekészítem, reggel beindítom a gépet, alvás alatt teregetek, ha van kedvem, ha nincs, csak este. Főzni nem főzök. Vagy anyukám (ez mázli, tudom), vagy én valami minit a gyerekeknek (vagy konzerv) én pedig kenyér. (Barnus oviban). Számlákat Ozsi intézi, amit elfelejt, azt én. Vasalni már rég nem vasalok, vigyázok, hogy szépen teregessek, hogy csak Ozsi ingjeit kelljen vasalni (szerencsére nem inges állás az övé, riktán kell). Amúgy pedig teljesen igazad van, a gyerekek alvása alatt előre kell venni azt, ami kicsit pihentet és örömet okoz, és ha ezalatt nem ébrednek fel, mehet a rendrakás. Ellenkező esetben tényleg akkor ébrednek, amikor pont lezöttyennél...

összeszedettség, férj és gyerek nélkül: ÁLLADÓAN leesik, kiömlik, eltörik.. itthon. Munkában: leginkább leesik, kiesik (kézből, főleg ha alkoholosfilcestáblatoll, rá a fehér blúzra, lehetőleg reggel, amikor még van 10 óra hátra). Takarítás felesleges, nemférj soha nem csavar rá sehova semmilyen kupakot. És ma amikor hatodjára esettle a táblatoll kupakja (Majd a toll is végre) a tanítvány röhögni kezdett, és ezt nemzetközien tette. MI LESZ HA LESZ FÉRJ, KISLÁNY ÉS KISFIÚ??????? :))))))) a lényeg talán, hogy próbálkozunk a renddel... :))))

ui. az én anyukám és nagymamám mindig azt mondta, hogy bezzeg a Halászdorka tud rendettartani...

hmmm. borcsa tud valamit... ez így nagyon összeszedetten hangzik.
a számlákat nálunk én önkéntesen vállaltam, mondván, ennyit igazán tehetek ha itthon vagyok, plusz, mert Z. folyton késve fizette be, gondoltam, na, majd én :-) hi-hi.
takarítónő havi egyszer nálunk is van, ez annyit jelent, hogy szobában én csak porszívózok, nem mosok fel, a követ így is felmosom jó párszor, de azért jó tudni, hogy időnként rendesen megvan az egész.
amúgy fő baj nálam nem is a fizikai megvalósítás, hanem az agyi megjelenítés :-) pl. megvenném én a hozzávalókat, ha tudnám hogy mihez... megfőzném (talán néha :-), ha volna rutinom, hogy mit és hogyan... ma csináltam finom spárgalevest. este :-)
A vasalnivalón Veránál nagyon jót mosolyogtam, hát utoljára én is kb. akkor vasaltam, mielőtt Tomi született, egyszer a kisruhákat, leginkább készülődésből..
világ életemben szétszórt voltam és lassu és ineffective (hatékonytalan? :-), ezen a terhességek és a két gyerkőc megléte nemhogy javított volna, hanem rontott. na és előbb-utóbb dolgozni is kéne valamit!
azért most nagyon igyekszem ám összeszedődni!

Halihó!
A hivatalos ügyeket intézze el a kedves apuka.
Én minden mást magam csinálok, sosem vasalok, és akkor takarítok ha anyám épp itt van és vigyáz a kisdisznókra.
Főzés: reggel intézem, egyszerű kajákat és ált 2-3 napra előre megfőzök. Noját szinte mindig be kell vonni a főzésbe (ő kavar, önt, elővesz stb) ádám meg vagy elvan vagy nyafog vagy az etetőszékben molyol. Sztem azért fontos a rendszeres háztartás, mert a gyerekek mindent a ti mintátok alapján fognak csinálni később.

Sziasztok! Hát, ha ez valami klub (nemvasalóké), akkor nekem feltétlenül itt a helyem :))) Amit Borcsa írt, szó szerint az van nálunk is, heti egyszer takarítónő, vasalás nuku (alkalomszerűen ingeket), főzés csak hétvégén, rendrakás este közösen, férj fizeti a számlákat, én iktatok. Nekem még annyi a plussz előnyöm, hogy férj a mosó-teregető a családban, mivel ő ezeket nagyon akkurátusan csinálja, ergo ezért nem bízza rám, én meg szívesen átengedtem :) Persze, ezekután felmerül a kérdés, hogy én egyáltalán mit csinálok? :))) Ezen én is gondolkodtam, de a két gyerek mellett minden este hulla vagyok. Sajnos, én is nagyon szórakozott vagyok és szétszórt, jellemző példa, múlt héten nekimentem a garázskapunak, mert csak félig volt nyitva (balról-jobbra nyílik) és csak balra néztem hátra tolatás közben, amúgy forgalomban soha nem törtem még autót, de garázskapun már kétszer is :) Egyébként nagyon jó a téma, dorkus, engem is mindig érdekelt, más anyukák hogyan oldják meg a hétköznapjaikat, mert nekem kívülről mindig úgy tűnik, hogy mindenki jobban csinálja nálam.

Amúgy a nem-főzésre nem vagyok büszke, de most ez van, ha eddig nem sikerült elsajátítanom, nem most fogok megtanulni a három pici, valamennyi háztartás és gyakran munka mellett. Amúgy nem igaz, hogy egyáltalán ne tudnék, de nem vagyok sem kreatív, sem kísérletező, szóval igen távol állok a szuper szakácsnőtől. A sütés azért jobban megy.... Bori, a mintában még igazat is adnék neked, ha nem én lennék az ellenpélda, pedig igazi házitündér és klasszikus anya-feleség mintát láttam a saját anyámtól, amit ennek ellenére nem sikerült ezt teljesen átvennem.

jó, hogy ennyi mindent írtatok, köszi! a minta szerintem is fontos, minket is elég nagy részben ez motivál arra, hogy legalább viszonylagos rendet tartsunk, meg rendszert. leginkább Tomi tartja: ő kiviszi a teregetés után a kosarat, a pelenkával szalad a kukához, az üres joghurtos dobozt is igyekszik azonnal kidobni... én meg igyekszem ebben segíteni és nem azt mondani: majdmajd... igaz az is, az én szüleim is viszonylag rendesek voltak, nem éppen mindent élére állítók, de nem is hanyagok, mint én lettem. bár az is igaz, engem nem vontak bele rendszeresen a házimunkába, se vásárlásba, csak ha épp nekem kedvem támadt valamihez. talán ez számít? vagy a gének? :-) vagy hogy hat éves koromig rengetegen éltünk együtt, és tán onnan vettem mintát? nem emlékszem már,h akkor milyen volt... mindenesetre nekem minden egyes ruhadarab és egyéb tárgy rendben elrakása külön lelkierő és energia nem rutin... talán majd lassacskán :-)

Hm, ez érdekes, Dorka (szerintem nagyon szép rendet tartó) szülei nem vonták be Dorcot a takarításba. Borcsa, (a te szerintem nagyon szép rendet tartó mamád) téged bevont (a fiúkra nem gondoltam:)? Többieknél?
Mert minket nagyon aktívan (napi felmosás, heti porszívózás, törölgetés; istenem de hogy utáltam; sõt fõzés!), szóval nálunk minta+erõs bevonás volt.
Egyébként világ legjobb találmánya a takarítónõ; csak még nem vettem rá magam, mert egyrészt akkor is el kell pakolni, másrészt rossz érzés, hogy valaki hozzányúl a cuccaimhoz.
de erõs a késztetés bennem, hogy a terhet lenyomjam.
[sokszor érzem azt, hogy másnál szívesebben takarítanék, mint itthon]
még valami: oldalra nézve egy óriási kupac télikabát van a fotelben (egy hete), képtelen vagyok elpakolni. nyomaszt.

Tyű, mi vár rám... ugyebár én csak egy újdonsült együttélésrőltudok beszámolni, de az is nagyon érdekes tud lenni. Pl Kund csak akkor hajlandó valamit csinálni a lakásban, ha az az ő blső késztetése ( a külső én lennék). Egyetlenegy dolgot próbáltam rásózni, ami is a szemét kivivése, és ezt csinálja is, de múltkor azért megjegyezte, hogy ezt sem ő vállalta (ügyes, rájött...). Szóval ami Adáéknál működik, az az én álmom, de már most látom, hogy nem lesz belőle semmi :)))) és múltkor azt is mgkérdeztem, h náluk (kundéknál) kellet-e a gyerekeknek segíteni (kiderült h csak mosogatni, és azt mindketten utálták). Nálunk mindig négyzetcentiméterre beostottuk, hogy ki mennyit porszívóz fel, mosogatni nekünk kellett mire Mama hazajött, és viszonylagos rendet is kellett tatani (ami inkább a testvérimnek sikerült...). Szóval Tomi bevonása biztos hogy nagyon jó dolog, mert bár sokszor könnyebb és gyorsabb ha nem ő csinálja, de ha nem, akkor meg akkor sem segít, ha már saját odúja van... nahát ennyi...

különben sztem ne aggódj emiatt, a kupi egyáltalán nem gáz, ha az ember tudja, mit hol talál :) mint tuggyuk, "a clean desk is a sign of a sick mind" ;-)) fenetuggya, van abban valami báj, ha az ember a fregoliról, meg a székekről öltözködik, vagy egy nagy halom közepéről veszi ki az épp szükséges cédét :) sztem csak a kosz gáz, az is csak azért, mert nem valami egészséges, pláne gyerekkel.

de jó, most nem tudok mást csinálni csak bent a szobában ülni a gép előtt, mert Julcsiakanapénalszik ilyenkor le szoktam tenni a földre, de most nem.
rumli akkor gáz, ha zavar valakit, engem igen. de két gyerkőc mellett amúgy is más mint kettesben.

egyébként Z. is ilyen volt régen: rendetlen, mindenféle szanaszét, de azt tudta, hogy a saját kis cd-jét, egyebét a kupiban hol találja. mostanra azonban változott!
szóval Dorka ne aggódj, még Kund is javulhat:-) aztán a pasik gyakran átesnek a ló túloldalára, és már attól idegesek, ha bennmaradt egy pohár este az asztalon, vagy egy zokni kimaradt a szennyestartóból. ld.pl az édesapám :-)
nna, most már írok vmi másról is...

hahó, igen, engem bevontak, és meg is követelték, hogy mondjuk a saját szobámat én tartsam rendbe. De pl. a füvet is én nyírtam, amit azóta is nagyon szeretek (és most újra nyírhatom). Ozsi rendetlensége evidens, hogy onnan van, hogy a mamája pakolt utána (mint ahogyan az öcsém után is pakolt, aki után most a saját felesége pakol:). Szóval ezzel nem volt gond, de mondom, a rendtartás még megy is valamennyire, nekem a főzés a nagy hegy, amit meg kellene majd egyszer még másznom... (amúgy ebben is segítettem valamennyire, de tény, hogy a konyhában leginkább mosogathattam (amit imádtam) és süti-sütésnél segítettem). A saját blogom már írtam, hogy Anna kiviszi maga után pl. a pisis pelenkát a szemetesbe, tök magától, természetesen nem kértem meg rá, sőt nem is mutattam meg neki, hogy nézd, ott a szemetes. Úgyhogy van remény:)

Ez marha érdekes, és Andris nem viszi ki maga után a pisis pelust? Valahol itt van a kutya elásva:))

Persze, hogy nem... De például a mosogatógép kipakolásában ugyanúgy segíteni akar, mint Anna, sőt, ő még a koszos evőeszközöket is készségesen kirámolja, akár kérés nélkül is...:)