az éppen álldogáló Julcsi elé egy könyvet helyezek, vagyvalami mást, két kézzel megfogja, elengedve az addigi támasztékot :-)

jó esetben testtel tovább támaszkodik, de azért gyakoribb, hogy azonnal fenékre puffan, és egy nyekkenés préselődik ki belőle. mókásan fest. tök jó, hogy fenékre puffan és nem pl. előredől, vagy hátradől mint egy rönk, mert akkor most biztosan mögötte állnék folyamatosan :-) megjegyzem ha kövön álldogál így is mögé állok...

még mindig nem győzött meg K.G.sógoromnak (5gyerekkel) az a határozott mosolygós mondata, hogy a gyermeknek semmi baja nem lesz, ha pl. ülésből egyenesen hátrapuffan a kőre. tényleg nem lesz baja??? és ha állásból? ki mit gondol erről? :-) nyilván a kisbabák 90%-a mögött az idő 80%-ában egyáltalán nem álldogál senki...