Tegnap elmaradt a délelőtti kiborulás, ez annak volt köszönhető, hogy tudtam, ma délelőtt elmegyek pár órára egyedül.
Helyette volt ma reggeli vita, elindulás előtt. igazság szerint az egyik legnehezebb nekem a 2gyerek az 1gyerek után dologban, hogy már nem megy gördülékenyen, hgoy itthagyjam (őket) Zolira. amíg Tomi volt egyedül, gyakorlatilag bármikor bárhová mehettem bármennyi időre. ez persze nem azt jelenti, hogy olyan rengeteget jártam volna el, a heti 2 táncon kívül időnként mentem el tán vásárolni, börzére, sétálni, barátnővel színházba, beszélgetni. nem is nagyon lett volna igényem ennél többre, de a lehetősége megvolt, és tudtam, Zoli komolyan is gondolja, mehetek, ha kedvem tartja. és ez a szabadság sokat jelentett. ez a szabadság megszűnt.
az is igaz, jóval gyakrabb volt a közös program. többször is voltunk színházban. Moziban kifejezetten gyakran (néhány hetente, tán havonta), voltunk koncerten, ilyesmi. Julcsi születése óta két mozi és egy koncert a közös program listán (ha jól emlékszem), ezen kívül nekem van a tánc, és párszor elmentem azon kívül is, de max.néhány órára. persze Krúdyból elmegyek néha keddenként. szóval a szabadság ilyen típusú korlátozódása igen-igen rosszul érint engem.
No, de vannak közös, családi programok, amelyek számomra rendszerint idilli jellegűek.. annyira szeretem ezeket, még ha csak a közeli játszótérre megyünk akkor is, de ha valami kicsit kevésbé megszokott helyre akkor méginkább. A kulcs (nekem): szabad tér. fű, növények, levegő (kövek, víz). ha ezek, valamilyen formában megvannak, nekem már jó. 
lehet, zsörtölődökezenazon, nyaffantok egyet-egyet, vagyépp parázokvalamibutaságon, de összességében véve jó. nagyonjó.
Ilyen volt tegnap a Kopaszigát. Mesterségesen rendbentartott természet, piknikező családoknak. Nekünk...
Volt egy-két vicces jelenet, például, amikor Julcsi "beledőlt" az épp készülő fényképbe - ennek nem voltam tanuja, csak Zoli mesélte,
illetve ennél még látványosabb, amikor Hangó magára és Adus fehér szoknyájára löttyintette a ruhájához mérsékelten passzoló meggylevet...
Majd meglehetősen elkeseredett...
Ezekkel együtt az összejövetel jó volt és gyümölcsöző, meglepően sok szót sikerül váltaniuk a felnőtteknek egymással.. Igaz, Tomi szuperül kiszámolta, hogy akkor kívánt egy fentebbi részen lenni, amikor mindenki más a Dunaparton ücsörgött,
majd amint a többiek is feljöttek, ismét szeretett volna lemenni a kavicsokhoz, vízhez. én meg mentem vele.. olyan élvezettel dobálta a kavicsokat a vízbe, nyúlkált bele a Dunába, (kő, kő, hápi,hápi) hogy én megint csak révedtem meghatottan. - átölelve teljes testét, de a lába végét még így is sikerült belehelyeznie. Tomiharamia és hápi. majd ismét Tomiharamia...
Idill folytatás...
És Szombati zárszó (zárkép):
