Köszönöm a bíztató szavakat! Julcsi tényleg meg fog gyógyulni, nekem meg igazán kéne ebben hinnem, nem csak mondanom, meg írnom.
Orsi kérdésére válaszolva: Zoli a nagyágyon volt és már aludt. felmerült bennem, hogy felkeltem hogy beszámoljak aggodalmamról, de végül jobbnak láttam, írni, mint beszélni.. egyébként tényleg segített valamennyit...
A felvetett gondolatra, hogy én betegíthetem meg Julcsit, vagy legalábbis betegen tarthatom: Kb. 2 hónapja volt egy hirtelen felismerésem ezzel kapcsolatban, nagy büszkén fel is hívtam a sógornőmet azonnal, hogy hopp, rájöttem, szerintem én nem hagyom Julcsit kigyógyulni a náthából. Akkor úgy éreztem, ezzel a felismeréssel el is engedtem ezt a dolgot, aztán hamarosan Julcsi beköltözött a gyerekszobába, és együtt aludtak már Tomival. viszont nem gyógyult meg, hiába tűnt úgy, hogy elengedtem.
Pillanatnyilag nem tudom mit gondoljak erről a dologról. abban biztos vagyok, hogy van benne ilyen komponens, azt ugyanakkor nem hiszem, hogy tisztán ilyen eredetű volna. Megoldást meg főleg nem tudok. Merthogy ezeknek a dolgoknak az egyik legfőbb tulajdonságuk, hogy erőltetni, akarni nem lehet. Nem lehet akarni az elengedést, akarni a nem akarást, akarni a lazaságot, a nyugodtságot. hanem ez csak indirekt módon működik. Az indirekt mód működéséhez pedig valamiféle kiszakadás, kizökkenés szükséges. Ennek módját sem látom.
volna még néhány gondolat, most azonban mennem kell Julcsihoz :-) egyébként önmagában ezek leírása is sokat segít, párbeszéd még többet. most tényleg mennem kell.. Julacs egyébként kb. úgy van, mint pár napja. viszont mozgásban rohamosan fejlődik :-)
