néha már-már úgy érzem, minden gondolatom, egy képzeletbeli blogbejegyzés része, tekintetem pedig 10:15 arányú téglalapban pásztázza a világot. utóbbi most nem olyan erős, volt egy időszak úgy tíz éve, amikor sokat fényképezgettem növényeket, akkoriban tényleg mindent így láttam. blogagy viszont most durva.
sok mindent leírnék, hogy megörökítésre kerüljön, csak hát el ne vesszen a jelen pillanat, hogy folyton a jövőre gondolok. megpróbálok átállni kicsit.
