A ma délelőtt, egy szokásos szombati kiborulásban csúcsosodott ki: Tomi nyüszög, Julcsi éhes, sír, Zoli tök nyugodt, várjuk a vendégeket.

Kint süt a nap, gyönyörű tiszta kék az ég...

Én: nnyííí, mikor megyünk már ki? Tomi miért nyüglődik? mikor megyünk már ki? Tomi mindjárt lefekszik! én akkor elmegyek egy kicsit, jóóó??? aztán sírás, hogy nem bírom, kimerült vagyok, stb. aztán viszonylagos megnyugvás...

Az éjszakák átalvásával kapcsolatban valóban nem történt csoda, Julcsi hármat aludt át, ezekből Tomi csak egyet, ennek megfelelően én is egyet... az az egy is nagyon sokat jelentett, de hát nem lenne rossz megismételni..

Aztán szerencsére megérkeztek Szücsiék, és kipróbáltunk egy nagy és szuper játszóteret a Ligetben...

Számomra ilyesztő volt az óriáscsúzda, Tomi számára pedig láthatóan izgalmas, és legkevésbé sem félelmetes:

Mindez Tomi alvásidejében történt, és Tomi csak annyit aludt, amíg autóval odaértünk, mégis a játszótér azonnal elfelejtedte vele az álmosságot...

Ez az egész Liget-dolog úgy jött (Budaörs helyett), hogy Szücsiék otthon felejtették a Catan-t.. így aztán beugrottunk érte. és itthon együtt játszottunk:

 Írnék még, de szermlereagadós, laptopaz ölből majdnemlebillenős... úgyhogy most alvás...