Na, most tényleg totál KO vagyok. Koki (ahogy cs.k.mondta annak idején, ha jól emlékszem), vagy mi a fene, szóval ki vagyok ütve. aztán arra gondoltam, mi volna, ha nem lenne lakásunk, ha leégne, ha elvinné az árvíz, a vihar, stb. van lakásunk, csak pillanatnyilag a kettővel alattunk levő lakást átalakítják, és ezért fúrnak. fúrnak... Tomi pedig sír... sír... kapaszkodik belém, remeg. nem alszik délután. sőt, benn sem marad az ágyában.. és ez még így lesz holnap és holnapután is., hogy annyira felpörög, hogy le sem feküdne. viszont Dávid ágyán nincs rács, sőt perem sem. tudom, más is szívesen látna :-) csakhogy ismeretlen, vagykevésbé ismert helyen Tomi nem alszik el délután, mert túl érdekes neki a hely.

 Délelőtt elindultunk játszótérre, gondoltam beugrom megkérdezni, hogy hogyan tervezik ma a fúrást  - vajon tud-e aludni Tomi. - fogalmamsincsmiért a 3.on csöngettem a 2.helyett. alattunk lakó idegespasi ajtót nyit: én nézek be bambán, nem tűnik fel, hogy ezt a faszit ismerem valahonnan. csak az, hogy kabátok lógnak a fogason: mi a fene, már ilyen jól állnak a felújítással? kezdek kérdezni, mire idegespasi, a háttérben megjelent feleségével:- maga egyébként is miért van felháborodva, amikor maguk felettünk elképesztő, hogy mit csinálnak. Nézek mégbambábban. felháborodva épp nem vagyok, csak érdeklődni készültem. azt is rossz helyen. magyaráztam egy darabig, hogy hogy figyelek esténként, hogy tomi ne rohangáljon, hogy ne kopácsoljon, hogy este már nem játszhat a nagyszobában, de idegespasi és a feleség nem látszottak reagálni. idegespasi a rosszul megoldott hangszigetelésről beszélt. én meg állok a két gyerekkel egyre bambábban. aztán elköszönök.. irány a játszó..

most haditervet készítek, hogy hová menjünk az elkövetkező két napban. ki az, aki befogad, legalább egy délutáni alvás erejéig :-) Holnapra Lillához vagyunk hivatalosak, Lilláéknál jó (lesz, remélem), mert Tominak már ismerős a hely, tehát nem arról van szó

 Mi a francon gondolkodik egy kismama éjfél után 18 perccel? azon, hogy a kisfia elalszik-e vajon a perem nélküli kiságyon holnap délután. jó.

amúgy tényleg, tiszta diliben ücsörgök itthon, este Orsi volt vendégségben, pár szót beszélgettünk is, aztán én Julcsi szoptatása közben elaludtam. nemrég ébredtem. addigra orsi nem volt itt. nem érzékeltem, hogy elment...

Délelőtt és koradélután Anett segített ki a fúrópánik idején, nem is tudom mi van, ha ő nincs, nem is gondolok rá inkább. .. Zoli most megmondta az IP címem. (102 - csak a végét árulom el - remélem nem lesz ezért mérges)

Ez most az az állapot, amikor csak írok, írok, ki magamból mindent. néha ilyenkor e-mailt írok valamelyik türelmes barátnőmnek, de mivel van naplóm (ez itten a naplóm), ezért hát legegyszerűbb, ha ide írok.

Este (fél 10es lefektetés, ekkorra értünk haza a Krúdyból, ahova délután átmenekültünk Trabanttal! (kucsii, kucsiii..) szóval ezután a hullafáradt Tomi mellett én még ültem, énekelgettem kb. 20 percet, majd cseréltünk Zolival, és ő volt benn, míg elaludt. amint megpróbáltunk kijönni még alvása előtt, éktelen zokogásba fogott. fél...

Andalúzia fantázianevű Lipton teát iszom, most fogyott el a második bögrével... lelki segítséget igényelnék. Tánc egyébként jó volt ma is, pedig helyettesítette egy lány (Rácz Eszter?) Márkot. főként erősítő gyakorlatok voltak.

fura volt ma nézni a - táncterem egyik oldalát befedő - tükrökben magam, ahogyan mozgok, mintha nem én lettem volna. Egy (valóban) vékony csajszi bordó műszálas nadrágban, feszülős hosszúujjú felsőben, ha nem látom a fejem, azt hiszem ez valaki más. nem tudtam azonosulni a nővel, akit a tükörben láttam.

   nagyon különös érzés volt.

szeretném levágatni a hajam, de a férjemnek (még)jobban tetszem hosszú hajjal. emiatt nehezen szánom rá magam.