Tomi fél a nagyhangú fúrógéptől. itt persze nem arra kell gondolni, ami lyukat fúr mondjuk egy fa polcba, hanem a komoly ütvefúrótól, amivel a panelt döngetik.

Ma néhány perccel azután, hogy elaludt délben, máris zokogva ébredt, a fúrásra. Kivettem, megnyugtattam, amennyire tudtam, és nekiindultunk, Julcsi a kendőben, Tomit kézenfogva, hogy kiderítsük mennyi ideig fognak fúrni. Kedves fiatal srác pont kettővel alattunk (persze én is kedves voltam :-) mondta, hogy direkt nem kezdték korábban, és igazán ne aggódjak, ő siet és csak egy-két óra.... Ez nem nyugtatott meg, de legalább rendes volt. Így Tomi a szobába behozott etetőszékben evett néhány falatot, sírásokkal megszakítva (még a szája is remegett, úgy félt). Kettőkor aludt el,háromkor sírva, izzadtan ébredt. Kérdeztem, hgoy fúróval álmodott-e...

Ez az egész azért különös, mert Tomi szinte semmitől nem fél. tényleg, nem is tudok mást mondani amitől félne...

A szoba jó lett, ma is tetszik :-)

Julcsi tegnap éjjel kb. éjféltől háromig aludt benne Tomival együtt,aztán az első ébredésnél, ami természetesen szoptatásával végződött, ott is ragadt az ágyunkban. Ma, még nem tettem be, nemsoká fogom. kíváncsi vagyok meddig marad... de amúgy nappal, hevereészésre, és már délutáni alvásra is használta.

Ha már ilyen nagy döntések vannak mostanában, hát ma is volt egy: Julcsi megkóstolta az almalevet. Egy darab almát reszeltem le, majd pici lyukú teaszűrőn átpasszíroztam, majd még egyszer átöntöttem rajta. nem teljesen folyós állagú volt, de majdnem, és kb. 7-8 kiskanálnyi. Első kettőnél fintorgott, aztán már csak tátotta a száját és tolta be a kanalat... de jó volna, ha vele is olyan gördülékenyen, vidáman menne az evés kezdete, mint Tominál!