Julcsinak most már tejtestvére is van: Anna. 

Nagyon különös érzés más gyerekét szoptatni. ahogy figyeltem a reakcióit, egyszerre voltak ismerősek és ismeretlenek. Ismerősek, hiszen egy kisbaba, három hónapja Julcsi is pont ennyi idős volt, hasonló reakciókkal, mozdulatokkal, ugyanakkor ismeretlenek, mert tőle konkrétan még sosem kaptam ezeket a visszajelzéseket. Így aztán izgultam is kicsit... De Annácskának ez sem jelentett gondot, azonnal elfogadott, óriási szíváserősségre állítva magát itta, itta az anyatejet. és ami talán még ennél is meghatóbb volt, még cummogni is volt kedve, hosszasan, miután már láthatóan elég jóllakott. és nézett közben engem, kedvesen. Hálásan? hogy megosztjuk vele ezt a lehetőséget?

Julcsi nézte-nézte Annát, aztán előbb-utóbb persze megelégelte a dolgot, és ő is szeretett volna sorra kerülni. - No, ekkor erősen gondoltam Borcsára és az ikrekre :-)

Tomi is nézte, azóta mondogatja: Anna, Anna, és időnként mutogat a mellemre közben. A játszótéren is hiányolta, mondtam, hogy Anna visszautazott Miskolcra...Erre Tomi: Brrrrr (autóval ment)...