ezen a hétvégén pedig legalábbis részben a sátrazós ígéretet is beváltottam, ha nem is az erdő közepén, de Piliscsabán a kertben, idilli környezetben. A gyerkőcök szuperül aludtak a sátorban - reggel Tomi rémálomról számolt be, bár éjjel csak annyit mondott, rosszat álmodott.

a legeslegjobb még nem is a sátorban volt, hanem amikor hármasban - két gyerek a két oldalamon. kifeküdtünk a pokrócra, és a csillagokat néztük együtt. az ilyen alkalmak annyira kedvesek, várták a hulló csillagokat, és látni is vélték őket, Tomi csillagképeket is keresett, Julcsi pedig áradozott, hogy: Anya, ugye milyen gyönyörű!

Másnap Vadaspark, most először voltam a kétgyerekkel egyedül, és igaz, hogy előtte rájuk pirítottam, de ez mit sem szokott használni, most viszont tényleg, miután könyörögtek, hogy menjünk, én pedig egy darabig ellenálltam fáradtságra hivatkozva, valóban tisztességgel végigjárták az egészet, pedig láttam, hgoy a végén már ők is alig bírták. (fülledt meleg, du. 3 óra..)

Julcsi lovat keresett mindenütt :-) amúgy mindig mindenütt lovat keres...

párbeszéd az autóban:

T: Julcsi, most már ne beszélj többet a lovakról

J: de a lovak a kedvenceim!

T: de Julcsi! más állatokat is szeretsz! - és itt példákat sorolt, amire nem emlékszem...

ilyen jól sikerültek a dolgok, és már Horányon felbuzdulva elhatároztam, hogy más hétvégéken is nekiindulok velük, következőnek lehet, hogy Gemencet célozzuk meg!

- hozzá kell tegyem, vasárnap du. hazaérve annyira fáradt voltam, hogy az ágyig alig bírtam elvonszolni magam.. - vannak hátulütői az egyedül kétgyerekkel programoknak, de eddig még mindig úgy érzem, sokkal többet ad, mint amennyit elvesz.

persze vannak ellentétes érzésű pillanatok :-)