- úgy látszik tetszenek az angol nyelvű bejegyzéscímek -
A kurzuson, ahol tegnap és ma voltam (Bata Rita workshopja) sok mindennel foglalkoztunk teljes természetességgel váltunk például fákká, vagy kövekké , vagy rohadásban lévő szétfoszló testekké - már akinek sikerült. Mindezekhez az instrukciókat Rita minden különösebb pátosz, furcsa hanghordozás, vagy egyéb dolog nélkül olyan módon adta, mintha legalábbis azt javasolná, hogy igyunk egy pohár vizet a csapból.
A végső meditáció, amint már egy korábbi kurzusán is volt, egy egészen egyszerű folyamat, amelynek elején egy számunkra pozitív mondatot fogalmazunk meg, amit a kellő tudatállapot elérésekor -már akinek megy, nekem álatlában a félálom az - néhányszor elismétlünk.
Minthogy már másfél-két hónapja küzdök magamban valami furcsa megszállottsággal, amely rám telepedett és nem enged a karmai közül, ezért ezzel volt kapcsolatos a mondatom is.
- . -
Tomi tegnap egy vadonatúj bringát kapott! Miután hosszas szervezkedéssel és K.G. segítségével sikerült elérnünk, hogy a párducos bringa Hidvégről felkerüljön, és másnapra már a szerelőnél volt, végül Zoli és a szerelő hosszas egyeztetése után arra jutottunk, hgoy nem érdemes megcsináltatni, mert 15-20e-ből jönne ki a rendbetétel, és akkor még mindig nem volna tökéletes. Így aztán Tomi megkapta az új biciklit. ami szuper, felszerelt, és olyan gyorsan megy a ház körül TOmi, hogy mire én két kapunyit elsétálok, ő már hátulról utolért.
 |
| Származási hely: 2011.06.itthon |
- . -
na, és a kapcsolat a témák között:
ma esteTomi olyan megszállottsággal küzdött azért, hogy még egyszer lemenjünk biciklizni (addigra már reggel is és délután is levittem), hogy egészen félelmetesen viselkedett. a leírható részletek csak annyi, hogy csapkodott, ütögetett, újra magára húzta minden ruháját, kisszékről kereste a lakáskulcsot hosszú időn keresztül, és kozben ronda dolgokat mondogatott...
én meg egy darabig próbáltam vele szót érteni, aztán egyszer csak elsírtam magam tehetetlenségemben, és mert, hiába, hogy gyerek, és tudom, hogy nem rosszindualatból teszi, de annyira bántott már, amit csinált, hogy nem tudtam nem magamra venni. a sírás hatása a gyerekeimre egészen érdekes: Julcsi azonnal odajön, simogat, vígasztal, mintegy ösztönösen szerintem védelmez. Míg Tomi szinte pánikba esik, még dühödtebb lesz, úgy látom elveszti biztonságérzetét és a végén ő is zokogni kezd...
A félelem pedig úgy jött ide, hogy a végefelé komolyan félni kezdtem. Azt éreztem, hgoy kezdem elveszteni a kapcsolatot, hogy valami fő szál, ami eddig a kezemben volt elszaladt, elveszett, és hogy nem vagyok semmilyen hatással. és ez rendkívül rémisztő volt. rövid és hosszú távon is. és hirtelen azt éreztem, hogy Tomi öntudatlanul átvette azt a megszállottságomat, amiről nem is tudott, csak valahogy benne van a levegőben mégis. és most megmutatja. jobban, mint egy tükör.
aztán jöbb lett. beszéltem telefonon Z-val, majd összeszedtem magam, és valami egész más hangnemben valahogyan sikerült visszakerülnöm. nem volt egyszerű és nem tudom mennyi lesz, ami nyomot hagy...
már a ma kezdődött triatlon tábor első estéjén:
 |
| Származási hely: 2011.06.itthon |
