Már egy pár hete nem tudok magunkról írni, több erősebb történés is igénybe vett.

Ma este azt hiszem szerencsésen visszazökkentem, és a visszazökkenésből azóta sem zökkentem oda. (vissza)

Ez csak egy egyszerű hiszti volt, egy Julcsihiszti, mondhatni semmi különleges, így pár sorban összefoglalom.

Az esemény este 8körül a 4es villamoson történt, kint zuhogó eső, gyerekek és csomagok,szép kis harmóniájában utazunk.

A kapaszkodó vonzó, az ülés viszont posztó, így gumicsízmának rajta helye nincs. S ez, a szabály Julcsikámnak, mint bilincs.

Julcsi rákezd, magát dobálva edz, hogy mit szeretne, az már nagyjából mellékes, a villamoson a hely, amit mi elfoglalunk, számomra akár egy kis doboz.

Előadásunk komoly közönséget toboroz...

Ha Julcsi szoprán, Tomi mellé tenor hangon egész összhangot alkotva így ketten, mint egy rosszul sikerült banketten az elhangolt zenekar, míg magára fel nem figyel zenél, úgy kánonban nyöszörögnek felém, de rajtam a hang átfolyik.

Végállomás.. 

Leszállva a zuhogó esőbe, Julcsi ruháiból kivetkőzve, - szó szerint. fizikailag. valahogyan tartom-

a hónom alatt.

csomagok a vállamon, ezt többé nem vállalom, 

érzem ott, de minden viszonylagos, a nyugalmam kezdetleges, 

nem is marad. meg. 

Johi segít, de siet. s elköszön.

Tomi mintha ott se lenne, bár néha egy-egy nyígással rásegít, de mindhiába, mindenki tudja, az ő személyisége ezt nem tudja,

A hiszti ez a szép szóval leírható végletes de nem végzetes tudatállapot családunkban a nők sajátja, 

S azt hiszem ez örvendetes.

A lényeg: állunk ott, kislányom kezemben, mint síkos hal, nem is hal, tán angolna, ne adj Isten vizisiklóként mozdulva, kezeim közül kicsúszva, már engedem.

A megálló nedves kövén nyugtára nem lel szegény, s hogy engem nem ölel, biztos jel, hogy a változás nem ámítás, a tudatállapot itt nem mindennapi, a segítség nem segít.

Csipp-csepp-csipp-csepp... meztelen kislányderékra hull, gumicsízma a földön puffan.

Továbbjutunk.

Túloldal. innen próza, mert a történés prózai. Ölbe veszem, szép lassan megnyugszik, Tomi korrektül figyel, nem hátráltat, s ezért igen hálás vagyok. csomagokkal, nyakamban Julcsival, kezemben Tomi hideg kis keze, a másik villamos felé megindulunk...

Julcsi a hazaúton már didereg az átizzadt kis ruhácskáiban a szélben.

Megsajnálom egészen.