Igazából az van, hogy a Kalákáról van egy csomó jó kép a nagy fényképezőről is, amik - nem akarok kishitű lenni, inkább reális - nem hiszem, hogy fel fognak kerülni a blogra, hacsak Zoli fel nem tölt egy válogatást belőlük valahova.
A Kaláka-feszt jó volt, két éjszaka is már fél11 körül sikerült kiérnem a várba, a harmadik estén már lázasan dideregtem egy takaróba takarva, a dögunalmas vb.döntő előtt.
Idén először a gyerekfesztiválon is részt vettünk a gyerekekkel, akiket leginkább a várfal lehetséges megmászása érdekelt,
 |
| From 2010julius |
 |
| From 2010julius |
 |
| From 2010julius |
de azért a végefelé belehallgattak a zenébe is közelebbről. valószínűleg figyelhettek valamennyire, mert J. pl. ma az egyik Kaláka dalt dúdolgatta...
És a legeslegjobb pedig a túra volt szombaton, amikoris a gyerkőcök, azaz Marci, Jancsi, Tomi, Zsófi, Hanga (Sim és Jul kivételével, akik sokat foglaltak helyet hordozókendőben) gyakorlatilag legyalogolták, a kb. 5 km-es, több km-en át hegymenetes távot. Sári is, de mondjuk azon nem csodálkoztam... (Diósgyőr,Papírgyár - Lillafüred viszonylatban). Sim és Jul is szuperül teljesítettek, ha nem is az egészet, de határozottan sokat saját lábon. - Hogy aztán visszafelé a jól megérdemelt, felfeleirányban 5perccel lekésett kisvasúton élvezhessék az utat...
 |
| From 2010julius |
Z. meg is kérdezte, valamikor még felfelé, hogy akkor most boldog vagyok-e, és erre vágytam-e (v.ö: vissza-vissza térő viták a közös túrázások témájában). Mire én bárgyú mosollyal megjegyeztem, hgoy bizony boldog, és valóban erre vágyom, pontosan erre és ez nekem nagyon nagyon jó (ekkor épp. izzadó homlokkal, szúnyogokkal körülvéve, Julcsi a hátamon kendőben...) -
És voltunk Hidvégen is, ahol Cini mama a soha meg nem únható, utánozhatatlan gyümölcslevessel, csirkévelkrumplivaluborkasalátávalfánkkal várta a csapatot. az uborkasalátát sem tudom leutánozni, pedig tényleg én is használok ecetet :-)
Ma pedig már munkahely, ovi, bölcsi (utóbbiak tegnap is).
És az óvoda nyáron:
Mindenféle aggodalmam és lelkiismeretfurdalásom (amelyek azért nem voltak túl erősek) a nyári óvodai ellátás kérelmére vonatkozóan teljességgel alaptalan volt. Ugyanis az óvoda (legalábbis a mienk) nyáron éppen olyan, amilyennek szerintem egy óvodának egész évben lennie kellene: Kevés gyerek, ez a kulcs, csoportonként 6-7. Az óvónénik nyugodtak, türelmesek, van idejük és lehetőségük figyelni mindenkire. A gyerekek szintén nyugodtak, kiegyensúlyozottak. Amióta ez a nyári rendszer működik, Tomitól egyetlen panaszt nem hallottam, egy reggel nem mondta, hogy nem akar ott maradni, semmi szorongást nem látok a szemében, vidáman megy minden reggel és vidáman vár délután.
Az összevont csoportok nemhogy zárkózottá tették volna, naponta újabb barátokról számol be. A földszinti óvónénik közül már mindenkit ismer, elfogad.
Reggelente az udvaron kezdenek, strandolnak, pancsolnak, hangulatosan reggeliznek, játszanak, az eddigi kis udvarrész helyett az egész hátsó udvart birtokba vehetik.
Ráadásul Tomin semmi olyasmi nem látszik hgyo úgy gondolná, hogy ha mások nincsenek ott, akkor talán neki sem ott volna a helye. Mindettől függetlenül két nap múlva kezdődik az óvodaszünet...Aztán szeptembertől újra nagyüzem...
De ma délután még strand, ahogyan azt ilyen időben illik.
 |
| From 2010julius |
 |
| From 2010julius |
 |
| From 2010julius |
