Rájöttem, h azt aztán teljesen hiába várom, h egyszer csak lesz időm a lényeges, legfontosabb, legjobb, legrossszabb dolgokat összefoglalni, képekkel illusztrálva... úgyhogy inkább csak leírom, ami épp most eszembe jut és kellőképpen lényegtelen, de nekem jó.
Z. már úgyis írt a szuper színházi szereplésről, ez mondjuk nem tartozik azok közé, amit gyorsan le kell jegyeznem, mert különben pár napon belül elfelejtem :-)
Tegnap miután Julcsit babakocsiban (mostani szokás) délutánira elringattam, és lepihentem sajátmagam is arra gondolva, hogy akkor is aludni kéne valamennyit, ha most épp szívesebben csinálnék valami mást,akkor, eszembe jutott, hogy leggyorsabban akkor szoktam elaludni, amikor a gyerkőcöknek énekelek (rendszerint előbb alszom el, mint ők), úgyhogy elkezdtem magamnak a bóbitát dúdolni...működött. a következő énekre már nem emlékszem, arra se, hogy volt-e.... :-)
Azt bírom ebben a sziget-feelingben, hogy az ember (na jó én) tényleg olyan lesz egy pár napra, mintha egy óriási közösség tagja volna. ennek fényében tegnapelőtt éjjel fél kettőkor, amikor kiderült, hogy se szigetes busz, se hév, éjszakai fél óra múlva, két átszállással, akkor nekiálltam és addig kérdezgettem a buszmegállóban várakozókat és odaérkezőket, míg találtam két embert, aki kelenföldre jött, ráadásul a tétényi út mellé, így hárman tudtunk hívni egy taxit. egy NYban élő újságíró sráccal és egy Nancyban PhD-ző jogászlánnyal sikerült így összeakadni 10-15 percre. vicces volt...és jó.
A közösségi élmény tegnapi része az volt, amikor a közönségen, aki - utcaszínház lévén - a színpaddal közös nézőtéren, azaz a füvön üldögélt, keresztül kellett sétálniuk a színészeknek egy hosszú fátyollal, én fogtam a végét... ahogyan megnyílt egy út az emberek közott, aztán később kézről kézre egymás feje fölött adták át a fátyolt, akkor megértettem, hogy a kedves, mosolygós spanyol színészek miért nem problémáztak túl sokat, és miért mondogatták, hogy ne izguljunk úgyis megoldódik minden. mert tényleg. a közönség automatikusan bevonódik a megfelelő pillanatban. szép volt.
a magasban mozgásról majd később... :-)
