Mint gondolom az édesanyák nagy része, és is folyamatos ámulatban vagyok, hogy mit tudnak, értenek, mutatnak, mondanak, tevékenykednek a gyerkőceim...
és természetesen azokat a dolgokat, amikről az adott pillanatban úgy érzem, hogy na, ezt sosem fogom elfelejteni, többnyire már este sem tudom felidézni. így most összeszedem a szivacsagyban megtapadt néhányat..
Tegnapi legviccesebb:
rádióban (gyakran hallgatom, miközben eszünk a konyhában) Tocsik Márta nevét említették. Tominak felderült a tekintete és lelkesen "ismételte": kocsik márka! ehhez tartotta magát (lévén a kocsik márkája nagy téma nálunk is),hiába mondtam, hogy itt most másról volt szó...
Néha én is túlzásnak tartom (nem csak B.D. aki szerint túl okos Tomi, és ő inkább nem is hallgatja :-) hogy a számok közül már csomót felismer (négyes, hetes teljesen egyértelmű), de egyes, nullás, kettes, ötös is majdnem mindig bejön. persze szerintem ennek teljesen egyszrű magyarázata, hogy 10 emeletes házban lakunk és lifttel járunk, és a negyediken lakunk. illetve mások is járnak lifttel és nekik is Tomi nyom...
Autómárkák imádata tart, ez jó, mert a séta sosem lehet unalmas, amíg autók parkolnak. Az eddigiek mellé bejött a citroen, a peugeut, a skoda, a renault, a mercedes.. a seat még nem nagyon megy, a honda sem igazán, de ezekből úgysincs sok.. vicces, hogy mi ekkora korunkban trabant, skoda, zsiguli, lada, wartburg, zastava, néha napján mercedes és volga autókkal találkoztunk..
Betűkből az A és az F a kedvenc (na, ez az F is a lift miatt), az ugyanis a földszint betű. ma megmutattam a T-t, de amúgy csak akkor mutatok, amikor külön kéri, saját magától kérdezgeti, hogy melyik milyen betű, és bárhol négyest lát, felkiált :-) Ja, ma reggel azt hallom a kisszobából: tizenhárom, tizennégy, tizenöt... :-) Jesszusom, mennyi mindent tudhat (hmm. káromkodásokat is nyilván), amiket végig sem gondolok.
Beszédben, ami nagyon tetszik pl. hogy az összehasonlításokat elkezdte Tomi: Ez, olyan, mint... pl. villamost néz: ez olyan, mint nálunk.. vagy: vécéülőkén ücsörög, azt mondja: ez biliszerű.. (ezt biztos az apja mondta :-)
De amin én ezeknél jobban ámulok az a fantáziafolyam ahogy folyamatosan jön, jön belőle, hogy mi micsoda, egy darab kocka az egyik pillanatban hajó, a másikban tányér, a harmadikban torta, a negyedikben templom, és ez még csak ami eszembe jut. minden mindenné alakul, bármivel el tud játszani bármilyen szituációt, a kanapé hol nagy hajó, hol Duna, az ablakpárkány a kenyér, a kezébe akadó tárgy, a kés, amivel éppen vajat ken...
néha irígylem azokért, amiket átél :-) de van egy dolog, amiért tényleg azon veszem észre magam, hogy "irígykedem" Tomira és az pedig az ahogyan mászik dolgokra. mászóka, vagy ruhásszekrény, kerítés, bármi az az ösztönös, de ugyanakkor teljesen tökéletes rátapadó mozdulat, testsúlyáthelyezés, a kezek, lábak pontosan megfelelő helyre helyezése, apró peremben megkapaszkodás, gyakorlatilag a sziklamászók évekig tökéletesített technikai repertoárjával bír így két és fél évesen. és bizony ezt irígylem. azért hogy tudja, és azért hogy teheti (hmmm még mindig nem dolgoztam fel magamban, hogy nem mászhatok többé, pedig több mint öt éve!), és hogy ha fejleszti később (jaj, csak nehogy mászó legyen!) nos, akkor valószínűleg baromi nagy tehetség válna belőle. ambivalens, ahogy látom a ruhásszekrényről lemászni, mondom neki: TOmi nem szabad, ez nem nagy hajó, nem mászóka, és közben tátott szájjal nézem a technikáját, és suttogva mondom, hogy inkább ne is hallja, milyen elképesztően jól csinálja.... és ha koncentrál nem hibázik. amikor szedett-vedett, zehernye, persze eltanyál, lecsúszik, lehuppan, stb. de látom, ha figyel, szinte sosem ront lépést sem fogást..
na, egyelőre ennyit az ajnározásból, meg is fájdult rendesen a kezem az összeírástól :-)
