mindig egy kicsit más.

ez már pénteken kezdődik.

így pl. most kínai kaját hozott Zoli vacsorára:

From 08_09_04től itthon

From 08_09_04től itthon

Nem tudom, a kínai és japán kisgyerekek mekkora koruktól esznek pálcikával. és vajon van gyerekpálcika? kicsit rövidebb, nem olyan hegyes, és micimackó van rajta?

Aztán szombaton volt rossz idegállapot, este meg meccs, amire Zoli ment, de amikor néztük a tvben, T. csak azt hajtogatta: Tomi nem látja Apát, Tomi nem látja Apát...

nagyon készült, pedig mondtam, hogy apa nem fog látszani..

mellesleg este simán megfürdettem és elaltattam őket egyedül, minden gond nélkül. hozzá kell tegyem, elhittem, hogy nem lesz ezzel semmi gond, ezen kívül megfogadtam a tanácsot, nem kell akarni, csak csinálni.. és még jó is volt. Julcsi is végighallgatott/nézett két Boribont az ágyából.

Vas. volt mégrosszabb idegállapot, aztán egy kis úszás a Kondorosiban, mire hazaértem Z. simán elaltatta Julcsit, míg T. pedig egyedül álomra szenderült a visszarakott rácsú ágyacskájában. így aztán mi csak ledőltünk a kanapéra, míg ők benn szuszogtak..

Az új medencével megtoldott uszoda annyira tetszett, hogy uzsonna után

Kipróbálhatták a kismedencét és a kicsit nagyobb medencét, amelyben Julcsi hozzámsimulva fürdőzött: kezével és lábával átölelve, fejét a vállamra hajtva :-) T. viszont felszabadultan járkált a pici medencében (50cm), illetve a karomban a kicsit nagyobb strandmedencében (80cm?).

de a legnagyobb hatással élete első strandolásán nem is a vízben töltött idő volt rá, hanem amikor 6órakor megjelent az úszómester és belefújt a sípjába, hogy hagyjuk el a medencét. Onnantól nagyjából folyamatosan a következő mondatok kombinációit hallottuk:

Fééfi sípol, fééfi méét sípol, medecce záár, fééfi siipol, medecce záár, fééfi méét síípol...

ezt az utóbbi kérdést még félálomban is feltette.

00:00 ebben a pillanatban elkezdődött a holnapi nap.. én pedig megyek aludni.