Gyorsan, gyorsan megpróbálok lejegyezni néhány számomra jelentőst..
Tomi fiunk, a nagyfiu megtanult:
A lakásban minden ajtót kilinccsel kinyitni, a bejáratit még nagyon nehezen. Kulcs használatát bevezettem..
Hipp-hopp felmászni az ágy melletti ruhatárolóra, hogy ott fél kézzel egyensúlyozva a legfelső fiókban kutasson..
Szempillantás alatt felpattanni a nappali ablaka alatti polcra, hogy a kukásautót már egyedül is megfigyelhesse, ha esetleg a szülei kicsit lassan kászálódnának ki az ágyukból... szerencsére az ablakkilincset nem éri még el, lényeg, h ne legyen nyitva az ablak.
Nagyon gyorsan fennteremni a rácsoságy tetején, polcba kapaszkodva egyensúlyozni és kiabálni, hogy Aja, ajaaa..
Ez utóbbi eredményeképp ma reggel kiszedtük a két kiszedhető rácsot. Tomi megszeppent, ki-be járkált, az alvósholmit ide-oda hurcolva. Délutáni alváshoz készülődve betettem, nagy nyudodtan Julcsival kivonultam a konyhába... Majd egyszer csak azt hallom a hátam mögül: Te, te, ki, kii..
Nem, mondom, Tomi menj visssza az ágyadba pihenni!. Visszamegy. Majd azt hallom a nagyszobából: Te, teee. be, beee.
Nem, mondom, Tomi menj visssza az ágyadba pihenni!. Tomi: Nem, nem.
Úgyhogy a rács hipp-hopp visszakerült, Tomi pillanat alatt megnyugodott, és pár perc alatt elaludt. Rend a lelke...
Egyéb anyáraszívbajthozóó tevékenység:
Kismotorral az úton minden különösebb elővigyázatosság nélkül át. Az első esetnél, amit akkor vettem észre, amikor már majdnem a túloldalon volt, azzal kecsegtettem magam, hogy biztos körülnézett. Ma azonban követtem hátulról. Nem nézett körül..
na, persze nem a tétényi meg a fehérvári útnál csinálja ezt,ahol már 10 méterrel előbb fogom a kezét, vagy beteszem a kocsiba, csak kisebb, általam szemmel tartott kereszteződéseknél, de hát azért elég az is.
Ugyanakkor Megtanult még:
Körülnézni, pontosan tudja, hogy kell, és meg is teszi, meg is áll (ha éppen úgy tartja kedve)
Puszit küldeni, azaz ad egy puszit a tenyerére, majd kedvesen néz, és mondja, hogy kinek lesz (Juli néni tanítása)
Rengeteg szót mondani és rövid mondatokat
Julcsi megtanult
teljesen profin mászni,
kapaszkodva biztonsággal felállni,
önyveket és papírokat kihúzni,
simogatásra és éneklésre visszaaludni (időnként) kisebb sírásból is visszaaludni (időnként)
csőrös pohárból (még nem tökéletesen) inni, pohárból szintén,
a hol vannak a papagájok? mondatra a papagájokat nézni...
Mindketten megtanultak
elképesztő erővel sikítani miközben egymásra néznek, és felváltva kacagnak...
s még sok minden. mostanra T. is felébredt....
