A mai nap punnyadósnak indult, aztán egy hirtelen elhatározás folytán bevállalóssá vált. Igencsak. Tegnap ugyanis némi tanakodás után végső döntést hoztam, hogy nem indulok el a gyerkőcökkel az állatkerti találkozóra. Igaz, akkor azt gondoltam, hogy nem is tudnék eljutni oda.

Aztán ma reggel 9 előtt nem sokkal, amikor épp üveges tekintettel bámultam bele a világba, magamat és az univerzumot hibáztatva azért, hogy én még a városi állatkertbe

sem tudok segítség nélkül eljutni, és egyébként is ma semmihez sincs kedvem,... egyszer csak bevillant a nagyszerű ötlet: hiszen babakocsi nélkül lehetséges eljutni, ám lehetetlennek tűnik ott lenni.

gyors gondolkodás, telefonok, majd kiderült, hogy Borcsáék tudnak hozni plusz babakocsit. Innentől számítva egy órán belül már az utcán voltunk, amiben pedig benne volt zuhanyzás, összepakolás, két kakából kivétel egy-egy gyereknél, öltöztetés, öltözködés, gondolkodás, kendőkötés, fényképezőgép táskába betétele, majd - szomorúan, de racionálisan gondolkodva - a fényképezőgép kivétele. -  így aztán néhány idegen képpel ékeskedem. pl. állatok eredeti környezetükben :-)

7es busz, arról át a piros 7esre (jó döntés, már két megálló után leelőzte a másikat, és még így is sok volt hátra) Hungária krt-nál le, 72es trolira át, Állatkertnél le. az emberek eléggé segítőkészek.

Julcsi már az állatkertbe belépve vígan beült Andris helyére az ikerkocsiban, mintha mindig is ott lett volna a helye, úgy ült ott. remélem valaki :-) majd küld róla képet. Jó darabig el is ücsörgött ott, amialatt én sikerült pár szót váltsak Borcsával, Gabiékkal összetalálkozva legalább 4 mondatot Gabival, és kb. 3ésfelet Adával is, valamint Tomi megtekintette a disznót, a tehenet,

a patkányt és a kecskéket

Aztán Julcsi megéhezett... Egyébként az egész séta számomra egyik legszebb pillanatai azok voltak, amikor a két gyerekkel helyet foglaltam egy nagy fapadon, elővettem az üveges babagyümölcsöt, két kanalat, és miközben az ölemben ülő Julcsinak kanalaztam a szájába, Tomi magának kanalazott a kis üvegből, mellettünk ülve. szépen egymás után, egyet én egyet ő. Ez olyan megható volt, hogy sajnáltam is, hogy mindenki eltűnt a láthatárról, mert nagyon szerettem volna egy fényképet. de talán így mégjobban megmarad. Aztán Tomi szépen elvitte a kiürült üveget a kukába...

Ezután járkáltunk, bementünk a szabadon repülő madarakhoz, amik közül egyet sem láttunk, kerestem a nagyragadozókat de nem találtam, kerestem a többieket de már távol voltak...ezalatt eltelt vagy egy óra

Majd találkoztunk, amikoris eszembe jutott, hogy nem ártana Julcsit megszoptatni. Tehát ismég másik irány, Mimivel, és már elégedetlenkedő Julikával, valamint kunnyadó fejű Tomival immár a kisbabakocsiban sprint a közelinek hitt, de valóban távoli szoptatóshelyre, ahol sajnos elképesztő tömeg volt, így a kacsatónál a székekre ültünk. Ez a másik megható rész, Két Julika szopik, két anyuka beszélget, előttünk az állatkerti tó

 Tomi türelmesen a babakocsiban: páp, pápp.

Ezután találkoztunk Zsolttal, Yulee-val és Sophie-val, elköszöntünk a többiektől, akikkel éppen csak összefutottunk újra, majd megnéztük a leopárdot, Tominak nagyon tetszettek!

az elefántot,

szintén! kerestük a zebrát, - nem lett meg - és a zsiráfot - szintén nem lett meg.

Majd haza.. troli, 7es, amely utóbbin Sophie és Tomi a babakocsijaikban aludtak. Fúú, Borcsa, ha egész idáig elolvasod ezt a hosszú bejegyzést.. nagyon köszi a kocsit! meg a vendéghelyet a másikban hátul!

Itthon játszás, majd miután a vendégek elmentek:mintha még nem lett volna elég mára,leszaladtam Tomival a gyerekfodrászhoz. Nos, ezt akár ki is hagyhattuk volna. Fodrásznéni aranyos, Tominak tetszik, de fésű és olló közeledtével óriási sírás. Néháyn nyisszantás után feladtuk, fodrásznéni pénzt sem kért. Majd Tomi, mintha mi sem történt volna, kedvesen elköszönt: Siaa, siaa...

Ennyit mára. csak. Ja, befejezésül bejelentkeztem holnapra másfél órás relaxáló masszázsra. Azt hiszem ez most jól fog jönni :-)