Rengeteg minden jár a fejemben, egyrészt reagálnék a sok hozzászólásra, meg hogy mik történtek, meg egyebek is. Ha már ilyen nagy lelkesedéssel írtok, akár nyílttá is tehetném a blogot, és akkor ezek a kommentek bejegyzésekként jelennének meg. majd átgondolom.

Szóval tegnap Tomi megkapta a kullancs-oltást (köznapi nevén így) a beadáskor sírt, de amúgy nagyon rendesen viselte a vizsgálatot, és a sírást is hamar abbahagyta. Azt hiszem, ő is kedveli a doktornőnket, bár biztosan kicsit másképp, mint én. Például ismét kapott két matricát. és doktornő nagyon kedves a gyerkőcökkel, tényleg olyan egyenrangú félként kezeli őket, mindenmellett határozott , alapos és gyors. A piciknek pedig szemébe néz, ahogy vizsgálja őket, hát Julcsi is csak úgy csüng a tekintetén.

Tomit 10,5 kg-nak és 85 cm-nek mérték és kiderült, hogy már 15 foga van! én csak egy szemfogról tudtam biztosan hogy kijött, de még kettő kibújt. mondjuk nyüglődött is velük rendesen, jobban kicsit mint a korábbiakkal.

Julcsi jobban van, de tényleg, a doktornő mondta :-) Tüdeje tisztább, a hörgés csak felsőlégúti. nem akarom és nem is tudnám leplezni, hogy nekem még kell magamra hatni, hogy valóban átforduljak pozitívba, de azért most már azt hiszem menni fog! Sokkal jobban is alszik:

Mondjuk a jókedve eddig is majdnem töretlen volt, legalábbis betegnek semmiképpen sem tűnt:

Na jó, segítségképpen (magamnak mármint!) leírom a nagy félelmemet, amit eddig szégyelltem bevallani, de tán okosabb ily módon megszabadulni tőle. most már úgyis elindult ez a nyitott könyv effektus...Szóval az az,hogy esetleg Julcsi belélegzett valamit, mármint tárgyat, szöszt, mittoménmit, aztán az nem tisztul ki belőle. Ez egy hallott történetből eredő para, ami így leírva rettenetesen hülyén hangzik. Meg hát ha más írna ilyet, na persze azt mondanám, hogy te jó ég, nincs jobb dolga, minthogy ilyen baromságokon járatja az agyát? no, de ezek a dolgok nem racionálisak. viszont veszélyesek, ezért is írom le, hogy kívülre kerüljön.

Hellinger nevét ismerem, meg a terápiát is, voltam is egyszer, szerintem nem a legjobb helyen, viszont csak a dédnagypapáig jutottunk, ahogy pár szóban beszámoltam az egész családról, K. - aki a szeánsz vezetője - azt mondtatyűű, elsőre elég lesz a dédpapa, :-)), hát ő öngyilkos lett, bőven még mielőtt én születtem, csak fényképről ismerem. de volt egy idő, Tomi születése előtt, amikor konkrétan ezt a nyomást éreztem magamon. akkor mondta valaki, h ez nem hülyeség, van ilyen, hogy a családon belül átrakódó dolgok. Nos, a dédnagypapának sikerült is "megbocsátani" és neki "elengedinie engem" amennyiben így ez nem túl misztikus. Azóta sem jött vissza ez a dolog. Nekem viszont vissza kéne mennem...

A másik említett személyt nem ismerem, de utánanézek. Abban egyébként nem hiszek, h teljesen lelki eredetűek lehetnek a megbetegedések, persze a hajlam lehet genetikus, de lelki is, meg a gyógyulási hajlandóság épp így.

Ja, és én is magamra szedtem rengeteget az én édesanyámtól, abszolút nem szándékosan sem az ő, sem az én részemről. Pontosan azt érzem néha, amit R. írt, h az ő régebbi gondjait kicsi koromban magamra vállaltam. Nos, ha ezt csinálja Julcsi, azon bizony most tényleg csak én tudok változtatni. Tomi egészen más. pedig éppen nála aggódtam a terhesség alatt, hogy az én depressziómból és akkor komoly kiborulásaimból mit érez. Ezt most nem fejtegetem hosszan, másképp vesz Tomi dolgokat, mint Julcsi. Egészen másképp.

Nincs időm, de igazából nem is akarok nagyon hosszan írni, én az egész nap nem gyerekezős részét el tudnám azzal tölteni, hogy leírkálom, amik közben eszembe jutottak és történtek, de ezt hülyeségnek tartom, inkább valami egészen mással igyekszem foglalkozni. Úgyhogy ezek csak szeletek.

Inkább néhány kép Tomi tegnapelőtti játszóterezéséből. Tomi úgy gondolja még, hogy a kéreg, amit a fáról leszed, oda vissza is tehető. Mondtam neki, hogy nem.