Az úgy volt az alvásügyben, meg amúgy összességében, hogy egy ponton egyszer csak éreztem, hogy így nem mehet tovább.
Ez sajnos mindig így van. le-le-le, nem teszek semmit, még lejjebb, akkor elég. És onnan van a változtatás. Tudom, hogy így működik, eleddig legalábbis nem ment másképp. Nem jófajta, azt nem mondom.
Na, de konkrétan az altatással az történt, hogy a szokásos este egyre szörnyűbbé vált: este fél10-kor még mindenki ébren, Zsuzsi nyíg, többiek sem jobbak, én fáradt és ideges, és akkor szoptatom, de nem alszik el, nyammog, de elrohan, Tomi, Julcsi éktelenkednek, vagy elégedetlenkednek, én egyre idegesebb, kimegyek, bemegyek. Tragikomédia sok felvonásban...
És akkor szóltam Z-nak, hogy vége, én ezt így tovább nem. És Z. valahogy vette a lapot.
Két, vagy három napba tellett, mire ki tudtam szállni. komolyan, még Zsuzsinak volt a legkönnyebb elmagyarázni, hogy ezentúl az utolsó szoptatás a földszinten, és semmi köze az elalváshoz. Tomi elégedetlen volt, hogy nem tudok melléfeküdni, nagyon is elégedetlen volt. Julcsi nem tudom mit szólt. talán semmit. Úgyhogy még cívódtam és mentem, és húzogattam őket, és mégis cici, és mégis odafekvés, és jajzoliezígynemmegyhátnemértedhogynem? és najólvandorkaénviszonteztígynemvállalomdöntsdmárelhogymitakarsz!
Úgyhogy eldöntöttem. Változást.
Nem írom le részletesen, hogy hány nap alatt mikor mi történt. Volt benne Zsuzsiüvöltés fél órán keresztül, kert végében deci rövidital fogyasztása egyedül dohányzással egybekötve körbe-körbe járva-várva-mikorleszvége..
volt Tomisírás, Zolivalveszekedés utóbbi több.
Aztán beállni látszott az új rend. Jelenleg valahogy úgy, hogy Zoli irányítja az esti készülést (zuhanyzás, öltözés, olvasás, fekvés) én pedig részt veszek benne a magam módján, és amikor a villanyoltásra kerül a sor, mindenkitől elköszönök. Adok egy puszit és távozom. Zolinál pedig kb. 10 perc alatt teljes békességben, csöndben nyugalomban mindenki a saját ágyában álomba szenderül. (Zoli a padlószőnyegen :-)
Nem is az a döbbenetes nekem, hogy ez működik, hiszen ez egy teljesen normális és átlagos családi este, hanem, hogy Zsuzsi a két évi szoptatós elaltatást követően most, néhány perc alatt nyugalomban, magától az ágyába kéredzkedve kisállataival elaludjon. És ez nem telt bele egy egész hétbe!!!És, hogy TOmi és Julcsi is jóval nyugodtabbak, hogy anyuci nem raplizik, legalább este az ágyuknál nem.
És még esti mese is sokkal gyakrabban van. És a konyhában is nagyobb a rend. (általában :-)
A vicc, hogy ezek a dolgok olyan egyszerűek és én olyan szinten tudom túlbonyolítani őket, ami már-már művészinek tekinthető.