Julcsi 6 éves lett.

20 kg, 121,5 cm.

Most épp elmélyülten színez egy színezős táskát, előtte egy homokképet csinált, mindeközben időről időre megszólal kissé nyávogós hangon, hogy: Anyaaa, unatkozoooom! tévézhetek??

Vicces így kívülről. azt gondolnám nagyon jól elfoglalja magát.. Ami így is van, és tényleg mindig csinál valamit. A valami az persze néha a földön csúszkálás (kinézetre fetrengésnek is hívhatnánk). Folyamatosan mozog. Na, mármint amikor épp nem elmélyülten színez. ide oda fészkelődik, csúszik, ugrik, hajladozik, a széken nagy nehezen ül meg, elég képlékeny. Ennek megfelelően tökéletesen simul. 

Ha az ölembe veszem, valahogyan úgy tud rám folyni, mintha egy ruha lenne, úgy is szoktam hívni, ha a hátamra vagy előre veszem, hogy hátizsák. Elöl simulva lábát hátul átkulcsolja és fejjel lehajlik, mintha ez a legtermészetesebb volna. 

Julcsi nagyon érdekes. Kedves és cuki, és néha rendkívül idegesítő. Mint gondolom mindegyik gyerek. Ha úgy van kedve szörnyen undok, csak rugdosódik, vagy épp elengedi magát, nagyon undokul próbál kiabálni és nézni (Ezen néha elnevetem magam) és csakazértse üzemmódba kerül.

Igen hangos. Sokszor mondom neki, hogy ne rikácsolj már, ami igazán nem szép dolog, tekintve, hogy ő csak lelkesen kiáltozik.

Kivéve, amikor épp alig hallom a hangját, olyankor szinte suttogva mond valamit, hiába kérem, hogy most lehetne hangosabban.

Még mindig használ cumisüveget. Ez igen viccesen fest. :-)

Lovak iránti rajongása nem múlt el, most is úgy gondolja, hogy ő "lovas" lesz nagy korában. Hogy ez pontosan mit takar, azt nem tudom. Mindenesetre bennem is azonnal felkelti a vágyat, és azon kezdek gondolkodni, hogy hogyan kerüljünk közelebb valamiképp egy lóhoz...

Julcsi elvarázsolt típus. Sokszor kérdezi, hogy már délután van-e, illetve gyakran viccelődöm vele pénteken este, hogy: Na jó, holnap nem kell menned óvodába... sőt még szombaton is meg szokta kérdezni, hogy másnap van-e ovi. Talán még tavaly is gyakran hívta az ebédet vacsorának...Azt hiszem ő az, aki nem csodálkozna különösképp, ha a helyi buszjárat mögött egyszer egy rózsaszín unikornist látna ügetni...

ZSuzsival nagyon kedves, bár időnként kifejezi, hogy szeretné megharapni, de eddig még nem bántotta. Szeretettel fogadja, amikor találkoznak, ölelgeti - időnként túlságosan is, és szeret vele játszani. Néha fújnak egymásra játékok miatt. Zsuzsinak mindig az kell, ami Julcsinál van. 

Tomival változó a viszonya. Azt hiszem még mindig nagyon felnéz rá, amit Tomi mond, az biztosan úgy is van! Amikor T. bántja, én úgy látom nem is a fizikai fájdalom a legrosszabb, hanem nagyon rosszul esik neki. Ő a verekedés helyett a piszkálást választja, ügyesen felhergeli T-t, én meg már csak azt látom, hogy T. üt... jó taktika, de nem mindig válik be... Játékokban azt látom, hogy könnyen elfogadja más irányítását, de ha éppen nem tetszik neki az a dolog, vagy elege van az alárendeltségből, egyszerűen kiszáll, odébb megy, mást kezd játszani. nem függ a másiktól. Ez az ovistársakkal való játékra is igaz, azt hiszem.